Nincs olyan település manapság, ahol ne lenne még a takarékosság ellenére sem olyan központi tér, ahol feldíszített fenyőfa, díszkivilágítás kínál látványosságot. Nagyobb helyeken karácsonyi, adventi falu is várja az érdeklődőket.
Így van ez többek között Szolnokon is, ahol szokás szerint a város főterén adventi faluban lehet baráti csevegést folytatni kürtőskalácsot majszolva és forralt bort szürcsölgetve.
Ám a Tisza fővárosának mesterségesen kikiáltott Szolnok “karácsonyi jelmeze” kissé kopott falunak tűnik a szegedi mellett. A napfény városa annak ellenére, hogy nem mondhatja magát a Tisza fővárosának, szépen kitett magáért.
Adventi faluját ráadásul olyan történelmi díszletbe helyezte – helyezi évente – ami lélegzetelállító: a Dóm tér épületei adják meg a kis falu igazi, utánozhatatlan karakterét.
A Tisza fővárosáról egyébként nemrégiben egy cikket jelentetett meg egy szakportál. Az írás olyan turistalátványosságokat említ meg, amelyek már, illetve még nem is léteznek. Ilyen a Sörárium vagy a tiszaligeti strandfürdő. Előbbi bezárt, utóbbi évek óta felújítás alatt áll.
De a cikkben a Tisza fővárosához méltatlan, akár marhaitatónak is beillő szabadstrandot is megemlítik, amitől még egyáltalán nem lesz egy település sem főváros, és amitől özönlenének a turisták a megyeszékhelyre.
Nem mellesleg Szegeden mindenhol működik a közvilágítás, nem úgy, mint Szolnokon, ahol például a szandai bevásárlóközpont egy része vész esti sötétségbe, vagy a Tószegi út, ahol hol az út egyik felén, hol a másikon világítanak a lámpák, már ha világítanak, de még lehetne sorolni a példákat.
Egyszóval Szeged sokkal több, mint a napfény városa…
